Nyár-est kártyaparti amnéziában

verik a blattot a vértolulásos vének
piedesztálokká emelt kocsmaasztalokon
zölddel vagy tökkel ütik a gyűrt pirosat
vinnyogó kibicek fél karéjában megy az idő
hangosabban drukkol a háttér még arany-
köpések hullnak csak a porba ha olykor
dörren a kuss is verik a blattot vadul
tüntetnek a színek de paklijuk egy

Révület

settenkedik május nagy zöld pókja
fény-hálójába fon be egy gyereket
ki csillogó bordájú merítőhálóval
ficánkoló halat húz felfelé a vízből
mint transzba esett szürke szerzetest
emel olyankor templomkupolástól
magához az isten