Talán már szólnod

Talán már szólnod is szabad,
fehér mohává lett hajad.
A kertben, lent, a dáliák
nyárvégi rendje rád kiált.
Körben az őrző nádfalak
sárgán álmodnak, ág szakad.
Almáktól pirosló határ,
kerestelek, távoli ma már.
Apád erélye, haldokló anyád,
a Sodrás utcában a fák.
Pesten a tankok. Föld alatt
halottak, vérük még fakad.
Barbár idő. A vétkesek.
Itt halni, halni még lehet.

Sukoró, 2oo5. aug. 16.