Etnikai és vallási szempontból Délvidék (Vajdaság) Szerbia és Montenegró legsokrétűbb területe. Az itt élők többsége szerb, de a kisebbségek képezik lakosságának több mint a 30 százalékát. A magyarság lélekszáma Szerbiában, a 2002-es népszámlálás szerint, 290 207, ami az ország lakosságának a 3,91 százaléka. Az 1991-es népszámláláskor 339 491-en vallották magukat magyarnak.
A Délvidéken (Vajdaságban) élő lakosságnak a 14,28 százaléka magyar. A lakosság összetételének ilyen alakulását nagyban befolyásolta az, hogy a boszniai és a horvátországi háborúk után több mint hatszázezer szerb menekült érkezett Vajdaságba, és nagyobb részük (a becslések szerint 250 000-350 000) itt is telepedett le.
A délvidéki magyarság megmaradásának a záloga az anyanyelvi oktatás, ami sajnos már csak a tartomány északi részein biztosított. Ahol nincsenek magyar tagozatok, ott már elvész a magyar nyelv is. Az iskoláinkért folyó küzdelemben jelentős szerepet vállaltak a diáksegélyező egyesületek. Az anyaországi támogatás drasztikus csökkenése miatt a hét vajdasági civil szervezet a létminimum határán ténykedik.

A Nagybecskereki Diáksegélyező Egyesület 1993. óta az egyetlen folyamatosan működő civil szervezet a legnagyobb bánsági városban, az egyetlen bánsági diáksegélyező. A magyarországi támogatásokból, kisebb részben pedig hazai támogatóknak köszönve segíti a középiskolásokat, az egyetemistákat és főiskolásokat. Mivel az e célra kapott anyaországi támogatás szinte évről-évre csökken, ezért mi is szigorúbb mércéket alkalmazunk a hozzánk érkező pályázatok elbírásakor. Kénytelenek vagyunk csökkenteni az odaítélt összeg nagyságát valamint a tanulmányi segélyek, illetve utazási térítmények számát.
Egyesületünk 1995 óta, a helybeli katolikus plébániahivatal hittantermében működteti hétvégi magyar óvodáját. Ennek szerepe azoknak a gyerekeknek a felkarolása, akik nem járnak magyar óvodába, vagy pedig vegyes házasságban születtek és a szülők szándéka, hogy megtanuljanak magyarul. Évente 12-18 kisgyerekkel hétvégen két magyar óvónő foglalkozik. Egy időben volontőr előadóknak köszönhetően a csöppségek idegen nyelvet is tanultak.
A NDE 1997 februárjában útjára indított egy mikrobuszt, ennek köszönhetően sikerült könnyíteni a magyar óvodások és a kisiskolások mindennapos utaztatásán az egyetlen magyar óvodába illetve elemi iskolába. Nagybecskereken ugyanis a kisebbségi tagozatokon 1991-ben végrehajtott úgynevezett ésszerűsítés következtében mindössze egy általános iskolában maradtak magyar tagozatok 1-8 osztályig, és a város mintegy tízezres lélekszámra becsült magyarsága egyetlen magyar óvodai csoportra zsugorodott. Nem túlzás azt állítani, hogy részben a jármű beindításának köszönhetően is sikerült meggátolni a nagybecskereki magyar tannyelvű oktatás teljes megszűnését.

Közép-Bánság a délvidéki magyar oktatás határvidéke. Ennél délebbre már nincs magyar középiskola, és az általános iskolák magyar osztályai is csak elvétve maradtak meg. A Közép– és Dél-Bánságban élő több mint 43000 magyar oktatási központja Nagybecskerek, ahol még vannak magyar középiskolai tagozatok. A magyar tannyelvű oktatás hiányában a szülők mind nagyobb számban íratják gyereküket szerb tagozatra, mind az elemi, mind a középfokú szinten. A magyar iskola rendszerint távol esik attól a településtől, ahol még megmaradtak az anyanyelven való továbbtanulás lehetőségei, a viszontagsággal járó utaztatás illetve a bentlakás költségeit pedig sok magyar szülő nem tudja kifizetni.

ÁLTALÁNOS ISKOLÁK A kisebbségek általános iskolai oktatása a hatalomváltás után sem javult. Nagybecskereken például a 90-es évek elején véghezvitt ésszerűsítés után immár csak egyetlen általános iskolában vannak magyar osztályok. Az egyházak keresztelési adataiból arra lehet következtetni, hogy egy-egy évben átlagban 60 magyar gyerek születik. Ugyanakkor a város egyetlen magyar első osztálya 10-15 gyerekkel szokott megnyílni. Tehát csak minden ötödik magyar gyerek kezdi iskoláztatását az anyanyelvén. Szerb osztályokban viszont néha 4-6 magyar gyerek is tanul.
A szülők egy része tudatosan íratja gyerekét szerb osztályba, azt gondolván, hogy később, magyar középiskola hiányában, majd könnyebb lesz a továbbtanulás. Mások kényelemből, illetve utaztatási okok miatt választják a közelebbi iskolát.
A vidék magyartöbbségű falvaiban jórészt csak alsó tagozatok vannak. Nagybecskereken és Muzslyán kívül Közép-Bánság területén Szentmihályon, Magyarcsernyén, Tordán és Magyarittebén van még nyolcosztályos elemi iskola.

KÖZÉPISKOLÁK A legnagyobb bánsági városban a megszorítások után, 1990 és 2000 között, egy-kettő, a 2001/2002-es tanévben öt elsős magyar középiskolai tagozatot nyitottak meg. A legújabb felmérés szerint pedig (a 2005/2006-os tanévben) legalább nyolc magyar középiskolai első osztály megnyitása lehetséges. A múlt tapasztalataiból ítélve ennek kiharcolása nem lesz egyszerű. Krónikus méreteket öltött ugyanis a tanárhiány, másrészt az illetékesek szerint már a tavaly megnyitott osztályok is meghaladták az anyagi lehetőségeket (elsősorban tanteremhiánnyal érvelnek). Sajnos a politikai változások sem garantálnak előrelépést. A legnagyobb hátrányunk pedig az, hogy sok esetben nincs meg a törvényben előírt 15-ös létszám, amit egy kisebbségi tagozat nyitásához megkövetelnek. Nem egy esetben két-három diák hiányában nem nyílottak magyar osztályok.

– A magyar oktatással foglalkozó civil szervezetek műszaki felszereltségének és szakmai erejének növelésével egyrészt lehetőség nyílna pontos helyzetfelmérésre és előrejelzésekre. A jelenlegi korlátok (utazási gondok és megfelelő szintű, mindenki számára hozzáférhető, adatbázis hiánya) miatt nehéz eldönteni, hogy az egyes régiók illetve települések esetében milyen konkrét intézkedés lenne célszerű. Másrészt ezek a civil szervezetek a munkájukkal egyúttal hozzájárulhatnának a magyar iskola vonzerejének a növeléséhez. Csak egy példa: a nagybecskereki magyar középiskolások körében végzett felméréskor kiderült, hogy a 40 megkérdezett közül csak minden tizediknek van otthon számítógépe.
– A magyar oktatási intézmények felszereltségének a javításával úgyszintén megnőne a magyar iskola tekintélye és vonzereje.
– A tanulók utaztatása továbbra is komoly megpróbáltatások elé állítják a magyar szülőket. Erre hatványozott figyelmet kell fordítani, mert sokan éppen az ebbéli gondok miatt mondanak le az anyanyelvi oktatásról. Figyelmet érdemelnek a Nagybecskereki Diáksegélyező Egyesület által működtetett mikrobusz tapasztalatai is. A szülők bizalommal tekintenek a gyerekük ilyen formában való utaztatására.
– Az utazási költségek mellett tanulmányi, beiskolázási és egyéb segélyekkel, magyarországi történelmi emlékhelyek meglátogatásával, kirándulásokkal és így tovább, is ösztönözni kell a magyar iskolába való iratkozást.
– Külön támogatást kell nyújtani azoknak a szaktanároknak, akik vállalják a szórványban való munkát. Az utazási kedvezmények járjanak az ingázó tanároknak, hogy ezáltal is arra legyenek ösztönözve, hogy magyar tannyelven tanítsanak a szórványtelepüléseken és nem pedig lakóhelyükön, szerb tannyelven.
– Bővíteni az anyanyelvápolást a szórványtelepüléseken a tanulók számának a növelésével, keresni a módot az anyanyelvi oktatás esetleges visszaállítására. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni az anyanyelvápolásról az olyan településeken sem, ahol még van magyar tannyelvű oktatás. Mert a kedvezménytörvény várható pozitív hatása később érik be.

A negyven férőhelyes nagybecskereki leánykollégium valamint a hatvan férőhelyes muzslyai fiúkollégium növeli az esélyét annak, hogy a szórványban sikerül megerősíteni a középfokú magyar oktatást. Sajnos a nagyszámú jelentkező miatt nincs kollégiumi hely minden magyar középiskolás számára. A szülők nagyobb része viszont rossz anyagi helyzete miatt nem bírja kifizetni a bentlakás költségeit. Jelenleg több mint száz magyar középiskolás utazik naponta kisebb-nagyobb távolságról Nagybecskerekre. Az utaztatás így sem könnyű, a magas havi bérletjegyek miatt (például a 60-70 eurós havi átlagbérnek csaknem a felét kell egy szülőnek a gyereke utaztatására költenie, hogyha Nagybecskerektől 40-50 kilométerre él). De gondot okoznak a rendszertelen és bizonytalan közúti járatok is (vasúti utas-szállításról Bánságban szinte nem is beszélhetünk).
A tanulók órákat töltenek el a buszállomáson, ha valamiféle pótoktatási forma miatt lekésik a szokásos járatot. A falusi diákok utazási gondok miatt maradnak le a Nagybecskereken szervezett középiskolai felkészítőkről. A magyarság művelődési rendezvényeit sem látogathatják.
Mind nagyobb a pedagógushiány a vidéken. Az egyik lehető megoldás a tanárok utaztatása volna, de ezt nem szívesen vállalják. Sok esetben azokon a településeken, amelyeken az illető pedagógus él, már nincsenek magyar osztályok, ezért szerb iskolákban tanítanak.
Az utaztatás feltételeinek a javítása tehát a bánsági magyar középfokú oktatás fennmaradásának a függvénye. Az országban uralkodó állapotok még nem olyanok, hogy a hatalom külön törődne a kisebbségi oktatás fennmaradásával. A kezdeményezés tehát rajtunk múlik.
A Nagybecskereki Diáksegélyező Egyesület 1997. januárjában, (az Illyés Közalapítvány segítségével) beindított mikrobusza a peremvárosi részekről szállítja a magyar óvodásokat és kisiskolásokat az egyetlen városi óvodába, illetve magyar osztályokkal rendelkező általános iskolába. Eddigi működtetése – a szülők és kisiskolások ragaszkodásából ítélve – bebizonyította létjogosultságát. Részben a mikrobusznak köszönhetően állandósult a magyar kisiskolások száma Nagybecskereken. Ugyanakkor a hétvégeken a különféle szemlékre, versenyekre, fellépésekre szállítja a gyerekeinket, elsősorban a helybeli művelődési egyesület műkedvelőit, az általános iskola és a helybeli gimnázium tanulóit, a cserkészeket.


ÁLTALÁNOS ISKOLÁK A néhány legelesettebb bánsági magyar szórványtelepülés, Módos (Jaša Tomić) Fejértelep (Šušara), Bóka, Kanak és Nezsény közül már csak az utóbbiban van osztatlan alsós magyar tagozat. A környező települések gyerekeinek az utaztatásával meg lehetne menteni a nezsényi alsós magyar tagozatot, és idővel akár teljes méretű magyar elemivé lehetne fejleszteni.
Nehéz dilemma előtt vannak más bánsági falvakban (Lukácsfalva, Erzsébetlak, Tóba, Hetény, Udvarnok) élő szülők is, ahol szintén csak alsós magyar tagozatok vannak. A legtöbb gyerek szülőfalujában marad és szerb tannyelven folytatja az iskolát.
A Nagybecskerektől mintegy 25 km-re fekvő Udvarnokon az idén már csak egyetlen osztatlan alsós magyar osztály maradt. Ehhez részben hozzájárult az is, hogy az egyik tanítónő szeptember elsejétől más környezetben tanít. Így egyetlen osztályba került a négy korosztályból való 11 tanuló. A kisebbségi oktatás ilyen mértékű leépítésére még a korábbi rendszerben sem volt példa. Csak a szülők tiltakozása után osztották a gyerekeket újra két osztályba. Egy mikrobusszal meg lehetne oldani a legkisebbek utaztatását a 9 km-re levő Tordára, ahol még megvan a teljes elősztású elemi iskola.
A Nagybecskerektől 50 km-re, közvetlenül a román határ közelében levő Tamásfalván (Hetény) is már csak alsós tagozatok maradtak, míg a felsősök a szomszédos Magyarittebén tanulhatnak anyanyelvükön. A gond az, hogy az utazó gyerekek lemaradnak minden délutáni rendezvényről, szakcsoportokra sem járhatnak. Egy mikrobusszal ezt meg lehetne oldani, egyúttal pedig be lehetne hozni két-három gyereket a szomszédos Párdányról, ahol még él néhány magyar család.


KÖZÉPISKOLÁK Jelenleg több mint száz középiskolás utazik naponta Nagybecskerekre 20-60 km-es távolságról (Szentmihály, Torda, Magyarcsernye, Tóba, Tamásfalva, Magyarittebe, Lukácsfalva, Erzsébetlak, Torontálvásárhely, Ürményháza stb.). Számítások szerint öt mikrobusszal, az utazás körülményeinek a javítása esetén, legalább még egy tagozatra való magyar diákkal növekedne ez a szám.
A diákok és tanárok utaztatása mellett biztosíthatnánk a gyerekeknek a hétvégi művelődési rendezvényeken való részvételét, kirándulásokat szervezhetünk, nemcsak az anyaország, hanem szűkebb környezetünkben levő emlékhelyeink (Kiss Ernő honvédtábornok nyugvóhelye az eleméri emléktemplomban, az aracsi pusztatemplom, a verseci templom és így tovább) és természeti kincseink (Császár-tó, a Tisza torkolatvidéke, a verseci dombok és így tovább) megtekintésére, megismerésére.
Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy a mikrobuszokkal sokat lehetne tenni a bánsági magyar oktatás megmentése érdekében. Javulnának a diákok és tanárok utazási körülményei. Nyilvánvalóan még több vidéki szülő íratná a gyerekét valamelyik nagybecskereki magyar középiskolai tagozatra, nem kerülne veszélybe a jelenlegi oktatási szint megtartása, és lehetőség nyílna a magyar osztályok számának a növelésére is.